– szerepel benne a biciklifutár, Gettó Palkó, Rubik Ernő és az ámulatbaszép lány, aki végtelenítve sétál a divatház óriás pixelfalán
A szerző első és egyetlen könyve ez. Az illusztrációk porpasztellek.
Két részlet
"Sokszor rányomja a jegyét egy zenére valami: egy szerelem, vagy például valami nagy nemzeti érzés. Van, aki azt szereti, én a sima zenét szeretem." Lajkó Félix
A biciklifutár csendes, de rendes gyerek volt. És hűséges alkat: egy buszon egyszerre egy lányt bámult.
A kötöttpályás járműveket szerette, mert azokkal sosem késett. Mindig úgy választotta meg az utat, hogy a lehető legkevesebb átszállással érjen oda trolin, körhintán és libegőn. Megtörtént vele, hogy bent maradt múzeumokban zárás után, és Play gombokat festett azoknak a képeknek a közepére, amelyek tetszettek neki.
Ha piacra ment, rögtön epret vett. Piaci automatizmus.
A Vassalónyi utcánál találkozott először a lánnyal, aznap, amikor megdőlt az ötvenöt éves melegrekord, és amikor leszavazták a dugódíjat.
– Te megálltál itt egy biciklivel – szólította meg a lányt.
– Igen, és?
– Egyszer valakinek ki kellett mondania az igazságot.
Később végtelenítve hallgatták a Gyere, és Gondold át az Egész Éjszakát című albumot. A biciklifutár ekkor mondott végleg búcsút annak a meggyőződésének, hogy minden dal a Szóljon Hangosan az Ének egyfajta átirata valahol. A lány csodaszép volt, de mindig grimaszolt. Csak annak mutatta meg a kisimult arcát, akivel kettesben volt a sötétben. A hajának a látványa volt a vitorla, amelyet a biciklifutár befogott maga elé.
Akkor szakított vele, amikor megtudta, hogy a lány levetkőzött a Financial Timesnak.
Még aznap vett egy új biciklit, és szanaszét tekerte vele a várost.
*
Ősz borongott, high-end étel kéne. Beült a villamosvezetővel a Sobri Diszkó-Bisztróba. A gyümölcsök előtt bekapott egy kockacukrot, hogy érezze az igazi ízüket.
– Akkor ez legyen, de csak ha olyan malacból készült, amelyik gyógyfüvön hempergett – rendelt a villamosvezető.
– Jó. Inni valamit? A forralt bor a lélek belső gőzfürdője. Ez a legjobb fajta, rá is van írva, hogy Made in – mutatta a pincér, a dzsekis-cilinderes.
– Tényleg. De nem kérjük, és akkor nekem is jut főzelék. "A legközelebbi kört én" álom. Mit mondtál az előbb – fordult a biciklifutárhoz –, elszabadult hajtincs vagy elszabadult hajóágyú?
– Mindegy.
Koccintottak egy sajttal, amely fél napja nem volt a hűtőben.
– Vegetáriánus vagyok. De csak olyan növényt eszem, amelyet húsevő növény ölt meg tévedésből – magyarázott egy lány a zavarosban, a vállán ötlevelű lóherével. És volt még, aki bólogatott.
Elindultak, vitték a sajtot.
Huszonhetedik fejezet – Pityu bácsi
Hűvös reggel, építkezés, darvak csatarásztak a ködben. Az égen két biodrón szállt, az egyik ridegen felvijjogott, aztán abbahagyta. A nagypapa odaért Pityu bácsihoz. Ahhoz a Pityu bácsihoz, akinek minden tisztelete a termosztáttal sétáló embereké volt ebben a nagy hidegben.
Beszélgetni kezdtek, közben jelentőséget tulajdonítottak az életüknek.
– És végre veszel egy hajót a tóra. És amikor a hajó maximális sebességét megválasztod, a tó méretét választod meg.
– Így van. Ha a bögréden nincs minta, nagy ember vagy, ha van, kicsi.
– Tudtad, hogy a nagyon szegények és a nagyon gazdagok mennek elsőnek a Marsra? Kemény világ, ugyanazt kell csinálniuk, de a gazdagok sokat fizetnek érte.
– Akkor mi a különbség?
– A gazdagoknak kiírják a végén nevét.
Pityu bácsi a fejét csóválta.
– Ha valamit nem tudok elviselni, az a hülyeség.
– Így van, az már az – mondta a nagypapa, miközben komoly arcot vágott.
*
A bojtos sapkás odamegy. Regény.
Csak akkor nevethetünk, ha épp pislantanak szigorú isteneink. És csakis akkor, ha egyszerre pislantanak.
Kristóffal és Ivánnal