A Bojtos Sapkás Odamegy
Hamarosan jön a tavaszi felolvasás és a borító!
"Rég nem törekedett arra, hogy ne bogozódjon ki a cipőfűzője, amíg elér a célig. Elfogadta, hogy ilyen. Belátható célt tűzött ki maga elé: pont akkor bogozódjon ki, amikor odaér, ahol le kell vetnie."

Mi ez?
– ez egy készülő regény
– amely 49 fejezetből áll
– a bojtos sapkás kisfiúról szól, aki odamegy
– szerepel benne a biciklifutár, Gettó Palkó, Széchenyi és mások

A szerző első és utolsóelőtti könyve ez. Az illusztrációk porpasztellek, kis képek, alatta: Tizennegyedik fejezet, alatta: A biztonsági őr

A nagypapa, a biciklifutár, a nagymama fiatalon és idősen

Média
Felolvasás az Főnix Bárban 1, 2, 3, a közönség (videók és kép)
Felolvasás az Edison Ink & Barban 1, 2, 3 (képek)
Felolvasás a Lengyel Intézetben; Készülődés előtte (képek)
Felolvasás Ivánnál; Beszélgetés utána (hangok)
Felolvasás a Lengyel Intézetben (videó)

Kapcsolat
– Lázár Gábor
zebike@gmail.com
– 06-20-5830155


Két részlet

"Sokszor rányomja a jegyét egy zenére valami: egy szerelem, vagy például valami nagy nemzeti érzés. Van, aki azt szereti, én a sima zenét szeretem." Lajkó Félix

A biciklifutár csendes, de rendes gyerek volt. És hűséges alkat: egy buszon egyszerre egy lányt bámult.

A kötöttpályás járműveket szerette, mert azokkal sosem késett. Mindig úgy választotta meg az utat, hogy a lehető legkevesebb átszállással odaérjen trolin, körhintán és libegőn. Megtörtént vele, hogy bent maradt múzeumokban zárás után, és Play gombokat festett azoknak a képeknek a közepére, amelyek tetszettek neki.

Ha piacra ment, rögtön epret vett. Piaci automatizmus.

A Vassalónyi utcánál találkozott először a lánnyal, aznap, amikor megdőlt az ötvenöt éves melegrekord, és amikor leszavazták a dugódíjat.

– Te megálltál itt egy biciklivel – szólította meg a lányt.

– Igen, és?

– Egyszer valakinek ki kellett mondania az igazságot.

Később végtelenítve hallgatták a Gyere, és Gondold át az Egész Éjszakát című albumot. A biciklifutár ekkor mondott végleg búcsút annak a meggyőződésének, hogy minden dal a Szóljon Hangosan az Ének egyfajta átirata valahol. A lány csodaszép volt, de mindig grimaszolt. Csak annak mutatta meg a kisimult arcát, akivel kettesben volt a sötétben. A hajának a látványa volt a vitorla, amelyet a biciklifutár befogott maga elé.

Akkor szakított vele, amikor megtudta, hogy a lány levetkőzött a Financial Times-nak.

Még aznap vett egy új biciklit, és szanaszét tekerte vele a várost.

*

Ősz borongott, high-end étel kéne. Beült a villamosvezetővel a Sobri Diszkó-Bisztróba. A gyümölcsök előtt bekapott egy kockacukrot, hogy érezze az igazi ízüket.

– Akkor ez legyen, de csak ha olyan malacból készült, amelyik gyógyfüvön hempergett – rendelt a villamosvezető.

– Jó. Inni valamit? A forralt bor a lélek belső gőzfürdője. Ez a legjobb fajta, rá is van írva, hogy Made in – mutatta a pincér, a dzsekis-cilinderes.

– Tényleg. De "a legközelebbi kört én" álom. Nem kérjük, és akkor nekem is jut főzelék. Mit mondtál az előbb – fordult a biciklifutárhoz –, elszabadult hajtincs vagy elszabadult hajóágyú?

– Mindegy.

Koccintottak egy sajttal, amely fél napja nem volt a hűtőben.

– Vegetáriánus vagyok. De csak olyan növényt eszem, amelyet húsevő növény ölt meg tévedésből – magyarázott egy lány a zavarosban, a vállán ötlevelű lóherével. És volt még, aki bólogatott.

Elindultak, vitték a sajtot.


Nyolcadik fejezet. A szél

A nagymama a konyhában üldögélt, a slágerszerző tanfolyam jegyzeteit rendezgette. A fűzfaágak halkan végigsimították az ablakot.

Erősödött a szél, egy újságpapír táncolt végig az utcán, "Zajszűrős fejhallgató: az új kapudrog?", villant fel a főcím egy pillanatra. Meglett tanárember loholt utána, kalapja a földön karikázott. Az újság végre elakadt a szökőkútnál, de a tanár elfutott mellette. A felszolgáló lány pillantott ki a kávéházból, kiment és körülnézett, kezében a poharakkal.

A nagymama becsukta az ablakot, teát tett fel, és szórakozottan dúdolni kezdett.

Kint a szél viharossá fokozódott. Egy ördögszekér gurult végig a kávéház előtt, ahova pattant, felverődött a macskakő. A kávéházi lány haja úgy lobogott, mint egy vitorlavászon. A biciklifutár fordult be a sarkon, és óriási erőfeszítést kifejtve, tíz fokban bedőlve haladt előre, hátán összetört biciklivel.

A kávéházi lány felsikoltott. Meredő tekintetek. Egy óriási kéz nyúlt be a konyha tetején, sundámbundám módon elkapta a nagymamát, és vitte, vitte.

A szél lassan elállt, a kies sétálóutat kietlenné tette a vén szatyorként rátelepedő néma csend. Az emberek riadtan álltak az utcán, kioldódott cipőfűzőkkel.

A biciklifutár belépett az üres szobába. Felvette a teáskannát a padlóról, és visszatette a helyére. Az ajtóban a bojtos sapkás állt, könnyes szemmel szipogott, mellette a kávéházi lány, fogta a kezét.

– Szerettem apádat. Annak idején pomelót hámoztam neki – simogatta meg a kisfiú fejét. Zavartan álldogált, lesütött szemmel, végül megigazította a kötényét, és elment.

A bojtos sapkás csendben bekötötte a cipőfűzőjét, bonyolult volt neki, amit hallott. A biciklifutár a lerakta a biciklit a sarokba, kiment, és futott, ahogy tudott.


Huszonhetedik fejezet – Pityu bácsi

Hűvös reggel, építkezés, darvak csatarásztak a ködben. Az égen két biodrón szállt, az egyik ridegen felvijjogott, aztán abbahagyta. A nagypapa odaért Pityu bácsihoz, megbökte a sapkáját. Ahhoz a Pityu bácsihoz, akinek minden tisztelete az utcán termosztáttal sétáló embereké volt ebben a nagy hidegben.

Beszélgetni kezdtek, közben jelentőséget tulajdonítottak az életüknek.

– És végre veszel egy hajót a tóra. És amikor a hajó maximális sebességét megválasztod, a tó méretét választod meg.

– Így van. Ha a bögréden nincs minta, nagy ember vagy, ha van, kicsi.

– Tudtad, hogy a nagyon szegények és a nagyon gazdagok mennek elsőnek a Marsra? Kemény világ, ugyanazt kell csinálniuk, de a gazdagok sokat fizetnek érte.

– Akkor mi a különbség?

– A gazdagoknak kiírják a végén nevét.

Pityu bácsi a fejét csóválta.

– Ha valamit nem tudok elviselni, az a hülyeség.

– Így van, az már az – mondta a nagypapa, miközben komoly arcot vágott.

*

A Bojtos Sapkás Odamegy. Regény.

Csak akkor nevethetünk, ha épp pislantanak szigorú isteneink. És csakis akkor, ha egyszerre pislantanak.